Lugosi Krónika
A Lugosi Krónika pdf formátumban.
Megtekintéséhez Adobe Acrobat Reader szükséges.
Gyengénlátóknak
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg.

A Megye történelme a honfoglalás előtt

A Megye történelme a honfoglalás előttHogy az ember mikor vette birtokába ezt a területet, azt a régészet ma még nem tudja teljes biztonsággal pontosan meghatározni. Az utóbbi évtizedek régészeti kutatásai azonban elég gazdag leletanyagot tártak fel ahhoz, hogy kimondhassuk: a neolit, az újkőkor embere mintegy 6500-7000 évvel ezelőtt megtelepedett ezen a tájon. A Méhteleken 1973-ban napvilágot látott újkőkori lelet, agyagisteneivel, az addig csak Dél-Magyarország területéről ismert Kőrös-kultúrához kapcsolható. Kalicz Nándor régész mintegy 5000 évesnek becsüli az általa Rétközberencsen megtalált újkőkori telephelyet. A pattintott eszközök mellett szép számban kerültek felszínre csiszolt kőbalták, edénytöredékek, csontszerszámok is. A már említettek mellett Tiszabezdéd, Tímár, Tiszalök, Tiszavasvári, Tiszadob, Oros, Nagykálló és Nagyecsed környékén bukkantak még az újkőkori ember nyomaira. Az újkőkort felváltó rézkor tárgyi emlékeiből Tiszadobon, Paszabon, Székely és Nyírlugos közelében találtak a kutatók. Bronzkori leleteket tártak fel Nyíregyháza, Nyírpazony, Baktalórántháza és Kispalád térségében. Ezek közül kiemelkedik a kispaládi díszített fokos, amely nemcsak harci eszköz lehetett, de feltételezhetően rangjelző szerepet is betöltött. A korai vaskor jellegzetes tárgyai Penészlek, Piricse, Nyírkarász, Tiszabercel, Napkor, Ófehértó, Kántorjánosi határából kerültek elő, míg a késői vaskoré Gáváról, Balsáról, Pátroháról és Cserepeskenézről. A leletek elhelyezkedéséből úgy tűnik, hogy az újkőkor embere a folyók mentét, az erdős, az erdős-sztyepp és a mocsaras tájak találkozásait kedvelte, amit csak részben követtek telephelyeik megválasztásakor a rézkoriak. A bronzkoriak a mostani megye majdnem mértani középpontján végighúzódó kelet-nyugat irányú vonal mentén telepedtek meg, míg a korai vaskor embere a folyók természetes átkelőhelyeitől vezető és egymással Ófehértó tájékán egyesülő utak mentén hagyott hátra maradandó nyomokat. A késői vaskorban élők viszont mintha újra visszahúzódtak volna az erdős, mocsaras vidékekre, a folyók partjára, alighanem a biztonságosabb védekezés lehetőségei találva így meg.